Bakos Tibor 1909. június 8-án született Szegeden. 1926-ban, tizenhét évesen érettségizett a szombathelyi reáliskolában. Érettségi után felvételt nyert a  Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika tanári szakára, majd a híres Eötvös Collégium tagja lett. Még ez év õszén elsõ díjat nyert az Eötvös-versenyen matematikából, illetve a Károly Ireneus versenyen fizikából. /Ezeket a versenyeket azóta is minden évben megrendezik, az utóbbi idõben Kürschák- illetve Eötvös-verseny néven. / Egyetemista korában már dolgozott a Faragó Andor által szerkesztett Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokban mint feladatjavító munkatárs. Egyetemi évei alatt nyaranta segédkezett az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Eötvös-ingával végzett terep-mérésein.
         Az egyetem elvégzése után Sátoraljaújhelyen, Pécsett, Szombathelyen tanított, majd 1939-ben a szegedi Baross Gábor Gyakorló Gimnáziumba hívták, miközben tanított a Pedagógiai Fõiskolán is. 1942-ben a zombori gimnázium helyettes igazgatója lett. 1943-ban áthelyezték az újvidéki magyar tannyelvû gimnáziumba igazgatónak. Ekkor már folyt a második világháború, õt is behívták, végül hadifogságba esett, ahol a bûvös négyzetek voltak „búfelejtõ narkotikumai”. Szerencsére hamarosan hazatért feleségéhez és kislányához, és visszatérve újra Szegeden, a Baross Gábor Gimnáziumban tanított. 1950-tõl a Szegedi Egyetem Bolyai Intézetének adjunktusa lett, ahol többek között Kalmár László professzor úrral dolgozott együtt. Szegedrõl hívta el 1958 augusztusában a Bolyai János Matematikai Társulat nevében Surányi János az általa 1947-ben újraindított Középiskolai Matematikai Lapok felelõs szerkesztõje, amely feladatot Bakos Tibor 1958-tól 1974-ig, nyugdíjazásáig végezte.

             Élete végéig tagja volt a matematika szerkesztõbizottságának. Szerkesztõi munkája mellett számos versenybizottságnak volt tagja, köztük az Arany Dániel, az OKTV, a Kürschák József versenyeknek. Aktív tagja volt a Bolyai János Társulat választmányának. A matematikán és a fizikán túl a magyar nyelvet tudó és végtelenül tisztelõ, latint és földrajzot hobbiként szeretõ igazi polihisztor volt Bakos Tibor, akinek mûveltsége humorral, kedvességgel és szerénységgel párosult.
            Megemlíthetnénk, hogy hány kitüntetést, elismerést kapott, mert bizony nem kevéssel büszkélkedetett, de nem tesszük, mert õ maga sem szerette, ha dicsérik; ilyenkor mindig az volt a válasza: „csak tettem, ami kötelességem”. Célja volt az ifjúsággal megszerettetni és megtapasztaltatni a matematikát. Ez a gondolat hívta életre gyûjteményünket is.